Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Augusztus 20. linkgyűjtemény linkjeinek képes leírásai - keresés a linkek között: Hitek - Koronázási [3. oldal]
részletek »

Augusztus 20. képes leírás: Hitek - Koronázási [3. oldal]

Képes leírás

Itt vagy: augusztus20-szentistvan.tlap.hu » Képes leírás
Keresés
Találatok száma - 81 db
Hitek és tévhitek Szent István napjával kapcsolatban

Hitek és tévhitek Szent István napjával kapcsolatban

Öt hitet és tévhitet vizsgáltunk felül a nap történetével kapcsolatban. Zászlófelvonás, tisztavatás, tűzzuhatag: minden, amit tudunk és tudni vélünk augusztus 20-ról, a napról, amelynek jelentése folyamatosan változott. Nem igaz: bár István 997-ben Veszprém mellett német lovagok támogatását élvezve legyőzte Koppányt, a csata okai a jó-rossz, a keresztény-pogány küzdelménél jóval összetettebbek voltak. Géza uralma alatt ugyanis - bár hívott római katolikus hittérítőket, és az ő felügyelete mellett alapították Pannonhalmát is - egyszerre élt és maradt fenn a párhuzamosan terjeszkedő bizánci egyház és a korábbi pogányság szokásvilága is...

Honfoglalás

Honfoglalás

Általános értelemben honfoglalásnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során valamely nép egy kiválasztott területet birtokába vesz, abból a célból, hogy ott új hazát alapítson. Ennek megfelelően a magyar történelemben honfoglalásnak nevezzük azt a folyamatot melynek során a magyarok a Kárpát-medencét a birtokukba vették. A nagy történelmi időtávlat és a viszonylag kevés írásos forrás miatt nehéz pontosan rekonstruálni a honfoglalás menetét és eseményeit. Két jelentősen eltérő fő elmélet létezik. A legelterjedtebb, hagyományos nézet szerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. A honfoglaló törzsek eszerint 895 táján telepedtek meg a Kárpát-medence alföldi területein. Ekkoriban Szvatopluk morva fejedelem fiainak birodalma már széthullóban volt, ami megkönnyítette a dolgukat. 902-re a Kárpát-medence egész területét irányításuk alá vonták, bár az állataik miatt főként az Alföld, Mezőföld, Kisalföld, Csallóköz és Szerémség területein telepedtek le, ahol megfelelő minőségű legelők álltak rendelkezésre. E nézet szerint az itt lakó, főleg avar és szláv eredetű népek nem éltek túl sűrűn a vidéken és pár emberöltő alatt beolvadtak az új jövevények törzseibe. Ha földművelésben nem is, állattartásban valószínűleg volt mit tanulniuk a magyaroktól, akik ridegtartással, téli takarmányozás nélkül nevelték állataikat...

I. (Szent) István királlyá koronázása és kultusza

I. (Szent) István királlyá koronázása és kultusza

1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén (mivel a középkorban) az évkezdet nemcsak január 1-jére eshetett, ezért az időpont bizonytalan) a 997-től fejedelemként uralkodó Árpád-házi Istvánt Magyarország királyává koronázták a II. Szilveszter pápa által küldött koronával. István - pogány nevén Vajk - minden valószínűséggel 975-ben született Esztergomban, Géza fejedelem fiaként. Géza nyugati irányú politikája révén 996-ban István feleségül vette a bajor herceg lányát, Gizellát. Géza 997-ben bekövetkezett halála után István lett a fejedelem, de hatalma ekkor még csak az ország középső és északi részére terjedt ki. Fejedelmi hatalmával szemben mind a pogány szokásokat követő rokonsága (Koppány), mind az egyes törzsi államok (erdélyi Gyula, Ajtony) felléptek. István válaszút előtt állt, s ő a kereszténység és a kíméletlen harc mellett döntött, hogy egy erős, egységes, az európai mintáknak megfelelő keresztény államot szervezzen. István király kétségtelenül a magyar történelem egyik meghatározó egyénisége volt. Nevéhez fűződik a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, első törvényeinek kibocsátása és nem utolsósorban az egyházszervezet megtereemtése. István királysága a legtekintélyesebb és valószínűleg a legerősebb államalakulat volt mindazok között, amelyek a X.-XI. század fordulója környékén létesültek Közép- és Észak-Európában...

I. István magyar király

I. István magyar király

I. (Szent) István király (eredetileg Vajk, 969., Esztergom - 1038. augusztus 15., Székesfehérvár vagy Esztergom-Szentkirály) az első keresztény magyar király, aki a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot, és az ezer éves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Ő szervezte meg a magyar keresztény egyházat, nevéhez fűződik a tudományosság magyarországi kezdete is. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük. Származása, ifjúsága: Apja Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sarolt) nevű, Konstantinápolyban keleti rítus szerint megkeresztelkedett leánya volt. Anyai nagybátyja Prokuj erdélyi vajda volt, aki István születése környékén költözött át a tiszántúli területeiről Erdélybe. István a 970 és 980 közötti időszakban születhetett. Születésekor a török eredetű pogány Vajk nevet kapta, mivel a mainzi érsek által a magyarok számára küldött térítő (Brúnó) püspök ekkortájt már nem tartózkodott a Kárpát-medencében. Ennek következtében a magyar fejedelmi trón örököse rövid ideig pogány maradt...

I. István szentté avatása Székesfehérváron

I. István szentté avatása Székesfehérváron

Elsőként I. László rendelte el, hogy 'Szent István napja mint szent ünnep megtartasson'. Augusztus 20-át egyébként az 1083-as szentté avatáskor a pápa, VII. Gergely, jelölte ki. A király fehérvári sírjánál lezajlott szertartást követően, külön kultusz tárgyává vált jobb keze, amelyet teljes épségben sikerült megtalálni. Az eredetileg tisztán vallási ünnepnek világi tartalmat is adott, illetve jelentőségét emelte, hogy a középkori királyok ebben az időszakban tartották Székesfehérvárott a törvénynapokat, amikor is személyesen meg lehetett előttük jelenni. A kialakuló Szent István-kultusz a magyar államiság különböző területein élt tovább: István személyéhez kapcsolódtak többségükben a koronázás törvényességét biztosító szabályrendszer elemei; különös jelentőséget tulajdonítottak a Szent István ünnepén (augusztus 20.) tartandó kormányzati és törvénykezési gyűléseknek; István feltételezett intézkedéseit minden jog forrásaként tisztelték, és ki-ki a maga 'szabadságai'-t igyekezett Szent István rendelkezéseire visszavezetni. István középkori kultuszának ezen elemei előlegezték meg azt az újkori felfogást, mely az államalapító személyét egyszersmind a magyar államiság jelképévé is avatta...

István és Koppány vére

István és Koppány vére

Augusztus 20-át sokféleképpen nevezték már az elmúlt évtizedekben. Volt az Alkotmány ünnepe, az Új Kenyér Napja, s újabban az "ország születésnapjaként" is emlegetik. A naptárban szűkszavúan csak annyi áll: állami ünnep. Szerencsére az utóbbi években egyre gyakrabban hallhatjuk e jeles nap régi, igazi nevét is: Szent István ünnepe. Az államalapító király napja, akinek személye és emléke a magyar nemzeti identitás alapköve immár 1000 éve. Az iskolában milliószor hallhattuk már, hogy őt azért kel tisztelni, mert létrehozta a magyar államiságot, népét keresztény hitre térítette, és megtörte a helyi törzsi előkelők hatalmát. Mindez minden kétséget kizáróan valóban így történt. Csak, hát ehhez elég lett volna pár évet uralkodnia. István azonban 38 évig ült az ország trónján. S amit a következő három évtizedben tett, az legalább annyira fontos, ha nem fontosabb volt, mint maga az államalapítás. Ugyanis ezidőtájt Kelet-Közép-Európában nagy divatja volt az honalapításoknak. Ekkoriban, néhány évtizeden belül jött létre, vagy vette fel a kereszténységet velünk együtt Lengyelország, Horvátország, és a Kijevi Nagyfejedelemség is. S közülük mégis egyedül Magyarország mondhatja el magáról, hogy minimális megszakításokkal 1000 éve létezik...

István megkoronázása

István megkoronázása

István fejedelem 1000. december 25. előtt II. Szilveszter pápához Rómába küld királyi koronáért és egyházszervezéssel kapcsolatos intézkedéseinek jóváhagyásáért. December 25-én (vagy 1001. január 1-jén) a Szilveszter által küldött koronával királlyá koronázzák. Uralkodása alatt tíz egyházmegye létesül, közülük Esztergom és Kalocsa érseki székhely lesz. István bajor mintára vert pénzt az egyházi és a világi vagyon védelmére kel, és elrendeli az egyházi tizedet. Fia, Imre herceg számára a nyugati `királytükrök` mintájára megírja `Intelmei`-t. Származása, ifjúsága: Apja Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sarolt) nevű, Konstantinápolyban keleti rítus szerint megkeresztelkedett leánya volt. Anyjai nagybátyja volt Prokuj erdélyi vajda, aki István születése környékén költözött át a Tiszántúli területeiről Erdélybe. István 970 és 980 közötti időszakban születhetett. Születésekor az török eredetű pogány Vajk nevet kapta, mivel a mainzi érsek által a magyarok számára küldött terítő püspök ekkortájt már nem tartózkodott a Kárpát-medencében. Ennek következtében a magyar fejedelmi trón örököse rövid ideig pogány maradt...

István, a király

István, a király

Az István, a király egy rockopera. Zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján. Első bemutatója 1983 augusztusában volt, Budapesten, a városligeti szánkózódombon. A mű a Géza fejedelem halála utáni helyzetet, az István és legnagyobb ellenfele, Koppány vezér közötti hatalmi csatározást dolgozza fel. A darab négy részből, felvonásból áll: Az Örökség; Esztergom; Koppány Vezér; István, a Király. Az Örökség: Az Illés együttes száma nyitja a művet: Te kit választanál? A dal felütésként teszi fel a nép kérdését: vajon a két rivális közül ki maradhat hatalmon? Menet érkezik, a külföldről érkezett katolikus papok Isten áldását kérve vonulnak be, latinul énekelve: Veni, Lumen cordium! Töltsd el szívünk, fényesség! Felcsendül Gizella és István fohásza is, amint összeházasodnak, majd a nép együtt imádkozik a párért. Az emelkedettséget a három mindig elégedetlen magyar úr, Sur, Solt és Bese törik meg: Volt is, lesz is... Belépő daluk előre bemutatja őket: Gyarló az ember. A templomban Koppány vezér keresztény leánya, a szép és fiatal Réka imádkozik: Istenem, nézd el nekünk, hogy Nem vagyunk még hozzád méltók... Az ájtatosságot apja egyik pogány embere, Laborc szakítja félbe. Ő elutasítja az idegen, csak latinul értő új istenképet: Nem kell olyan isten...

István, a király (rockopera)

István, a király (rockopera)

A rockopera főhősei az első magyar király, István, aki az országot a keresztény Európába integrálta, és a törzsi-nemzetségi kötelékekhez ragaszkodó, az ősi tradíciókat őrző-védelmező Koppány. Az országba Gizellával érkezett lovagokat és papokat Asztrik apát vezeti István és a kereszténység pártján, Laborc és Torda táltos pedig Koppány mellett sorakozik fel a békétlen magyar főurakkal együtt. Géza halála után Koppány ősi szokás szerint feleségül kéreti Saroltot és át akarja venni Géza örökét. Véres összeütközésre kerül sor, amelyben István seregei győznek. Bár Réka, Koppány kereszténnyé lett leánya méltón el akarja temettetni apját, Sarolt ragaszkodik az elrettentő példastatuáláshoz, így Koppányt felnégyelik. István magányosan vívódik a rá váró feladatok súlya alatt, de vállalja sorsát. Az 1000. év decemberének 25. napján királlyá koronázzák.

Hirdetés
István, a király - Magyar Színház

István, a király - Magyar Színház

Nyilvánvaló, hogy az opera István és Koppány ideológiai ellentétére épül fel. Szeretnénk sejtetni azt a gyötrelmes, konfliktusokkal terhes, lelkiismereti problémák egész sorát is felvető helyzetet, amelyben az államférfinak, Istvánnak döntenie kellett, vállalnia kellett döntése következményeit.' (Szörényi Levente) Az opera alapkonfliktusa a Géza fejedelem halála után kialakult történelmi helyzet, István és Koppány összecsapása. Míg Koppány az ősi hagyományokat, a függetlenséget akarja megvédeni, addig István felismeri, hogy az országnak a keresztény vallásra, szövetségesekre van szüksége ahhoz, hogy önálló állami létének alapjait megvethesse. István messzebb látott kortársainál. Felismerte, hogy a hatalom minden terhével és ellentmondásával együtt is teljesíteni kell a történelem parancsát. Béke és biztonság kell, országépítés kell, jobbat és többet kell adni az önnön érdekeit nem mindig felismerő népnek, amely az idegen befolyástól a nemzet önállóságát, a hajszálgyökerek elvesztését félti, a nyugati birodalmi rendszerbe való beolvadástól félti a magyarságot.' 1985. szeptemberében a Nemzeti Színházban volt az István, a király című rockopera kőszínházi ősbemutatója. A mű az azóta eltelt másfél évtized alatt klasszikussá érett. A klasszikusok minden időben más és más fénytörést kapnak. Összetett mondanivalójuk más és más rétege fénylik fel', válik érdekessé, aktuálissá...

István, a király rockopera

István, a király rockopera

1983 augusztusában mutatták be az István, a király c. rockoperát, Budapesten a városligeti szánkózódombon. Ez a hely a bemutató előtt rendezvényre, illetve színpadi előadásra nem adott teret és a szánkózódombot is ettől az időtől kezdve keresztelték át Királydombbá, később hivatalosan is. A magyar politikában 1990-ben volt rendszerváltás, de a művészetben már 1983-ban történt az első nagyszabású rockopera az István, a király színrevételével. Sok mindenben áttörést jelentett a rockopera, vegyük például a szereposztást. Az István, a király a hagyományos színházi gyakorlat, a kemény rock zenével és a pop műfajjal való szembenállását törte meg, hiszen Pelsőczy László, Bereg Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori "lázadó" rockerek: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák "Bill" Gyula, Victor Máté kaptak főszerepet. A szerzők Szörényi Levente és Bródy János zenei múltja is a pop zenében gyökerezik. Az István, a király zenei stílusa, amelyben a populáris zene, a népzenével, valamint az egyházi gregorián zenével ötvöződött, az első ilyen volt a hazai zenés színjátszás történetében. A nagyszabású művet 1983 augusztusában 6 előadásban 120000 néző látta, mozifilm, bakelitlemez, CD és kazetta is készült róla. Talán nem túlzás, hogy az István, a király hangzóanyaga fellelhető minden 3. családnál...

Játék a tűzzel  2010. augusztus 20.

Játék a tűzzel 2010. augusztus 20.

Az elmúlt évekhez viszonyítva rövidebb is, szerényebb is volt a tűzijáték, de az MTI tudósítása szerint az idén is több száz ezren nézték a Duna-part Erzsébet és Margit híd közötti szakaszán. A rakétákat kizárólag a Dunán lévő három uszályról lőtték, egyazon koreográfia szerint, így a több kilométer hosszú partszakaszon álló emberek ugyanazt a látványt élvezhették. A tűzijátékot a budai Várból ötszáz árvízkárosult gyermek is megtekinthette...

Jogar

Jogar

Szinte már a legősibb (kőkori) emberi kultúra régészeti emlékanyagában található olyan, végén gyakran állatfejet mintázó hatalmi jelvény, amely pálcára, botra emlékeztet. A régészek ezt kommandópálcának nevezik, és úgy gondolják, hogy a maga korában a vérségi közösség (család, nemzetség) feletti korlátlan hatalom kifejezője lehetett. A tárgy az idők folyamán külső megjelenésében sokat változott: összefonódó kígyókkal, sassal, napkoronggal, Krisztus-monogramos zászlócskával, gombbal, kereszttel, liliommal és még sok más módon díszítették. Az egyes népek mitológiájában, hiedelemvilágában más és más mitikus személy vagy istenség attribútumává, ismertető jelévé válva jelent meg, hiszen a hatalom lassan elkülönülő összetevői - uralkodói, hadvezéri, papi, bírói, követi stb. funkció - szerint szimbólumértéke is megváltozott. De mint jogar, azaz királyi kormánypálca - rendszerint rövid, díszes, nemesfém jelvényként mindvégig a legfőbb államhatalom, az uralkodói tökély a méltóságteljesség jelképe maradt. A szent korona mellett a magyar koronázási ékszerek talán legcsodálatosabb darabja a jogar, amelynek különlegessége, hogy buzogányra emlékeztető alakja eltér minden más jogarétól...

Kalandozó hadjáratok

Kalandozó hadjáratok

A magyarság kárpát-medencei megtelepedéséről hamarosan egész Európa tudomást szerzett. Megkezdődtek és mintegy hét évtizeden át tartottak ugyanis azok a zsákmányszerző hadjáratok, amelyek kétes hírnevet szereztek az új honfoglalóknak. Ezekben a - történetírás által megszépítően 'kalandozások'-nak nevezett - hadjáratokban csak az előkelők egy része és a katonai kíséret vett részt, a magyarság zömét kitevő köznépet nem érintette. A határ mentén élő törzsek vezérei és harcosai kihasználták a nyugati fejedelmek viszályait, és vagy saját vállalkozás keretében, vagy mint valamelyik uralkodó szövetségesei jelentek meg az idegen országokban.

Ki koronázta meg Szent István királyt?

Ki koronázta meg Szent István királyt?

Már csak a vázlatos feljegyzésekre támaszkodhattam, amikor a kérdést az esztergomi Melocco-szoborral kapcsolatban újra fölvetettem - magamnak. Tavaly még szerettem volna hosszabban beszélgetni erről is Györffy Györggyel István királyunk kiemelkedő ismerőjével, a tudóssal, de már nem futotta földi idejéből. Addig jutottunk, ameddig a könyvében is, azonban nem haszontalan, ha a cetlik s a könyvlapok (István király és műve) alapján egy rövid történelmi tudósítást adunk, amelynek a tudós is örülhet odaát, immár szembesülve az igazsággal. Hát persze, Asztrikot tartották koronázó érseknek - sokáig, mondta Györffy György, de nézzük először az időpontot: krónikákban, évkönyvekben hol 1000, hol 1001 szerepel - évszámként. A pécsi püspöki alapítólevél dátuma szerint István 1009. augusztus 23-án, uralkodásának a kilencedik évét élte, így a koronázása 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között történt. A pontosítás kedvéért: a XI-XII. században királylajstromot vezettek, s ez feltüntette a magyar uralkodók uralkodási évének, hónapjának, napjának összegét. Utólag ezt - nem mindig sikeresen - évszámokkal kombinálták, és bevezették a zágrábi, váradi rövid krónikába. Eszerint a koronázás napja és a király elhalálozásának ideje közt két hónap és tizennégy nap telt el...

Koronázási kard

Koronázási kard

A magyar király koronázásánál két ízben is igen komoly szerephez jutott a kard. Először a felkenés után, de még a korona felhelyezését megelőzően, karddal övezték az uralkodót, végül pedig, a szertartás utolsó aktusaként, az uralkodó a koronázási dombra lovagolt, és a négy égtáj felé szimbolikus kardcsapásokat téve kinyilvánította, hogy megvédelmezi az országot, bármely irányból érné is ellenséges támadás. A ma ismert koronázási jelvényeink legfiatalabb darabja a királyi kard, amelyet a XVI. század első felében készítettek Velencében. A párhuzamosan futó, aranyozott huzalokkal megerősített, vörös bársonymarkolaton kétoldalt lapított, kis csúcsban végződő, kerek markolatgomb található. A kézvédő széles keresztvasa mindkét oldalon lehajlik. Az egyenes penge, amelynek középvonalában kidudorodó gerinc fut végig, a gyakori köszörülgetéstől alaposan megrövidült. Reneszánsz ízlés szerinti díszítése maratásos eljárással készült. A penge tövénél növényi motívumok fognak közre két, ovális keretbe foglalt férfiportrét. Indadíszítés sejlik a kopott markolatgombon is. Hogy mikor és miért került éppen ez a kard koronázási jelvényeink közé, csak találgathatjuk...

Koronázási palást

Koronázási palást

A középkori keresztény államokban szokás volt, hogy az uralkodó a nagyobb vallási ünnepeket - karácsonyt, húsvétot, pünkösdöt - egy-egy jelentősebb egyházi központban, érseki, püspöki székhelyen, kolostorban ülte meg. Gyakran megesett, hogy a jeles napok múltával, távozása előtt vagyont érő ünneplőruháját, köntösét, palástját az oltárra helyezte felajánlásképpen, hogy abból a templom fényének emelésére miseruhát készítsenek. Hazánkban is ez volt a gyakorlat: történelmünk folyamán se szeri, se száma az egyházak ilyen megadományozásának, hiszen már Szent István törvényben írta elő, hogy az épülő új templomok szertartáskönyveit a püspök adja, de ruhákról és az oltárterítőkről a király gondoskodjék. A király nemcsak rendelkezett, hanem cselekedett is. Amikor például 1030-ban seregeitől a hazánk leigázására törő II. Konrád német-római császár csapatai csúfos vereséget szenvedtek, fogadalmi ajándékképpen csodálatos kazulát (harang alakú miseruhát) készíttetett a székesfehérvári - Mária Istenanya tiszteletére szentelt - bazilika számára drága keleti brokátból, mintás selyemszövetből gazdag aranyhímzéssel. Ez a ruhadarab valóságos beszélő köntös" a szó legszorosabb értelmében...

Tuti menü